Szentlászló község

Adatok

Régió: Dél-Dunántúl
Megye: Baranya megye
Kistérség: Szigetvári kistérség
Lakosság: 878 fő
Terület: 14.06 km²
Népsűrűség: 62,45 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 73

Fekvése

A község Baranya megye északnyugati részén fekszik. Földrajzi értelemben a Zselicben terül el. A legközelebbi város Szigetvár, amelytől 12 km-re fekszik, míg a megyeszékhely, Pécs 47 km távolságra van a településtől. A településen keresztülhaladt az egykori Kaposvár-Szigetvár vasútvonal, amelyet sajnos a hetvenes évek végén felszámoltak, így a falut napjainkban már csak közúton lehet megközelíteni, a 67-es számú főútvonalon Szigetvár, illetve Kaposvár felől. A település átmenő forgalma nagy, hiszen a 67-es számú főúton bonyolódik le a Pécs – Kaposvár közötti forgalom egy része, sokan ezen az úton közelítik meg a Balatont, és északi irányból jelentős a forgalom a magyar-horvát határátkelőhelyek, Barcs és Drávaszabolcs felé is.

Története

Szentlászló Szigetvár vonzáskörzetéhez tartozik és vele együtt 1950-ig Somogy megyéhez tartozott, majd Baranya megyéhez csatolták. A Szentlászló neve az írott forrásokban először 1237-1240 között bukkan fel. A község neve a falu templomának védőszentjére, Szent László magyar királyra utal. Ősi lakott hely. A mai plébánia területén levő, elnéptelenedett Margitpuszta az 1333. évi pápai tizedjegyzékben önálló plébánia volt. A plébánia egész területe, mint Szent László király adománya, a pannonhalmi apátság birtokaként szerepelt, mint a zselici kanászok szálláshelye. A 16. században plébániája volt, a török hódoltság alatt azonban nem laktak itt folyamatosan. A 18. század elején magyar-horvát vegyes lakosság lakta a települést. 1774-ben, majd 1784-1792 között németeket telepítettek ide. Ekkor a helység jórészt németek által lakott település volt. Még 1930-ban is 751 német anyanyelvű és csak 105 magyar lakója volt. A II. világháború után, 1948-ban azonban a német anyanyelvű lakosságot – mintegy 160 főt – a későbbi Német Demokratikus Köztársaságba telepítették ki. Helyükre a volt jugoszláviai Nasice és a szlovákiai Naszvad községekből költöztettek. A településen 1738-ban már fatemplom állt, 1789-től kihelyezett káplánság működött, mely 1821-től önálló plébánia lett. A ma is álló templomot 1812-ben szentelték fel.

A községben élők közül a legutóbbi népszámláláson magukat németnek vallók aránya ma már a teljes népességen belül 30% alatt van. 2002-ben alakult meg a Német Kisebbségi Önkormányzat, az Általános Iskolában pedig nemzetiségi oktatás is folyik.

Nevezetességei

Következő községek

További községek